A könyv borítóján az „Edgar díjjal kitüntetve” plecsni állt. Megmondom őszintén, nem tudtam mi az az Edgar díj, utána kellett néznem. Amint kiderült, hogy a díj teljes neve Edgar Allan Poe díj és a Mystery Writers of America" nevű szervezet adja át, nagyjából megvolt mire számíthatok olvasáskor és nem csalódtam. A tibeti démon egy nagyon jól összerakott krimi, az író szépen építi fel a sztorit, megfelelő mennyiségben adagolja az információkat és lehet ugyan sejteni, hogy ki a „rossz” és ki kevésbé az, ugyanakkor a végéig nem áll össze, hogy mi miért történik.

Miről szól? Shan, a könyv főszereplője a 404-es kényszermunkatábor lakójaként épp utat épít, amikor fejetlen holttestet találnak. A 404-es tábor lakói többnyire kulturális bűnözök, vagyis olyan buddhista papok, akik nem akartak vagy tudtak Tibet kínai megszállása után a rendszerbe beilleszkedni. A főleg tibetiek lakta megyét irányító Tan ezredes magához kéreti Shant és mint volt nyomozót megbízza a gyilkosság felderítésével. Tan számára ez akkor lesz létkérdés, mikor kiderül, hogy az áldozat a megye főügyésze és a tábor többségét adó szerzetesek bejelentik, hogy nem építik tovább az utat, mert a gyilkossággal megidézték Tamdint, a gyilkos démont.

Egy kényszermunkatárborban nyilván nem díjazzák a munka megtagadását, ezért mindenkinek sürgős lenne az eset felderítése, így Shan segítségként megkapja Yeshét, egy átnevelt buddhista papot, hogy a helyiekkel is szót tudjon érteni, valamint őrként a „Zsíros gombócként” hivatkozott Feng őrmestert, a tábor egyik nem túl szofisztikált felügyelőjét. Velük párhuzamosan nyomoz a helyettes ügyész és a lázadás miatt a helyszínre érkező különleges erők vezetője, akik mintha másként szeretnék lezárni az eljárást, ennek érdekében találtak is egy bűnbakot - egy idős buddhista papot.

Egy ilyen történetben persze csak a gyilkosságnak van megoldása, mindent megoldó katartikus felismeréseket és társadalmi igazságtalanságokat megszüntető megoldásokat senki ne várjon.

A vége előrevetíti, hogy Shan-al még találkozunk a sorozat többi könyvében is, amit én biztos, hogy elolvasok.

Vélemény: A tibeti megszállás témája végigkíséri a könyvet - mondjuk nem is nagyon lehetne kihagyni. Ugyanakkor a kérdéshez szerencsére nem politikai, vagy ideológiai oldalról közelít, nem szájbarágósan magyarázza az eseményeket, inkább pszichológiai és szociológiai vonalon erős.

Nagyon meglepő a karakterek változása (fejlődése?) is, ez talán még a fordulatos történetvezetésnél is nagyobb erénye a könyvnek. Nyilván nincsenek nagy ráeszmélések és rózsaszín-ködös karakterfejlődések - ezt sem a történet, sem a könyv hangulata nem teszi lehetővé. De érdekes látni, ahogy az egymástól teljesen különböző, a másik világát mereven elutasító emberek amikor akaratlanul is megismerik egymást, milyen könnyedén képesek a saját kis dobozukon túlra is tekinteni és rájönnek, hogy annyira nem is különböznek egymástól. Emiatt persze akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy akkor ezt egyébként miért nem lehet.

A könyv tehát nagyon jó, klasszikus ki tette kaland-krimi, aminek a különlegességét a helyszín és a környezet adja. Idáig csillagos ötös. Azonban az általam olvasott 2002-es kiadás a Lektűr Kiadó gondozásában katasztrofális. Az hagyján, hogy fordítási bakik vannak benne (kifejezések szó szerinti fordítása nem mindig jó ötlet), de hogy úgy küldték a szöveget nyomdába, hogy valami önálló életre kelt autokorrekt program szabadult rá a nyersfordításra, az elfogadhatatlan. Sok esetben alany-állítmány nem stimmel a mondatban és csak sejteni lehetett, hogy most éppen kiről olvasunk. Kisbetűvel írt nevek, ragok elírása, tegezés-magázás következetlenségei, stb. Nagyon zavaró volt, szóval vagy az eredeti angol nyelvű könyvet, vagy valami újabb kiadást javaslok elolvasni.

Kinek ajánlom: krimi-kaland regény tibeti szállal, szóval aki szereti Leslie L. Lawrence régi könyveit (Sindzse szeme, Tulpa, A láthatatlan kolostor), azoknak telitalálat, bár a környezet és nyilván a történet is sokkal-sokkal komolyabb.