Miről szól? A főszereplő Rachel egy lecsúszott alkoholista, akit még az anyja sem tud elviselni, egy barátnőjénél húzza meg magát, de viselkedése miatt onnan is elküldik. A férje elhagyta, gyereke nem lehetett. A volt férj, Tom a volt közös házukba vitte új feleségét, aki fiatal, csinos és mindene megvan. Egyetlen zavaró pont az életében Rachel, aki rendszeresen zaklatja az új házaspárt.
Rachel vonattal jár dolgozni és az úton azzal szórakoztatja magát, hogy iszik és történeteket talál ki egy házaspárról, akik régi házuktól nem messze laknak és akik számára Rachel tökéletes életet képzel el. Ahogy azonban haladunk előre kiderül, hogy majdnem minden látszat csal. A tökéletesnek képzelt pár női tagja, Megan egy nap eltűnik és Rachel, aki nem csak a saját életét, de még egy üveg bort sem képes sokáig kézben tartani, úgy érzi bele kell ártania magát a Megan után nyomozásba.
(Spoiler!) Rachel „nyomozása” közben kideríti Meganről, hogy lépten-nyomon csalja a férjét, többek között szomszédjával, Tommal. Az is kiderül, hogy Tom új felesége ugyanolyan pocsékul érzi magát a házasságban, mint Rachel, már csak azért is, mert Tom egy pszichopata állat, akit az éltet, hogy kifele barátságos arcot mutasson, de közvetlen környezetét kegyetlenül manipulálja és szó szerint az uralma alatt tartja.
Rachelnek szép lassan leesik, hogy Tom hitette el vele, hogy dühöngő alkoholista, meggyőzte arról, hogy egy értéktelen senki, akit csak utálni és elhagyni lehet. Rachel arra is rájön, hogy Megan meghalt, méghozzá Tom ölte meg, ami miatt mind a régi, mind az új feleség élete veszélybe kerül. A könyv utolsó lapjairól kiderül, hogy Rachel elindul a gyógyulás útján és megpróbálja összerakni megint az életét.
Vélemény: A könyv A.C. Doyle és Agatha Christie „Ki tette?” típusú örökségét párosítja a skandináv krimik „napsütötte optimizmusával”. Ugyanakkor ez a könyv mégsem klasszikus krimi, sokáig azt sem tudjuk, hogy történt-e valami, így azt sem tudjuk, hogy miért is olvasunk, minek lehet jelentősége. Emiatt aztán az eleje elég unalmas, cserébe később kiderül, hogy miért is kellett ekkora vargabetű felvezetésként.
Maga a cselekmény több szálon fut, három nő jelene, illetve visszaemlékezése viszi előre a történetet. Azonban nem pusztán három egymás mellett futó, néha összeérő jelent és múltat ismerünk meg, hanem ahogy a jelen és a múlt eseményei időben közelítenek egymáshoz, úgy derül ki egyre gyorsuló tempóban, hogy miként is kapcsolódik a három nő élete egymáshoz anélkül, hogy tudnának róla, és úgy válik egyre izgalmasabbá, sőt letehetetlenné a könyv.
És azt hiszem ez a könyv legnagyobb erőssége: az író, mint egy sakk nagymester szépen komótosan a kulcspozíciókba tolja a figurákat és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nincs megállás, már végig akarjuk játszani a játékot, akármilyen szörnyű is.
A lány a vonatonban gyakorlatilag végig megmaradt a ki tette, illetve jelen esetben ki és mit tett kérdése. Hawkins - sok hasonló stílusú könyvvel ellentétben - nem hogy nem lövi le a poént az elején, de a több szálon futó történetmeséléssel pontosan úgy adagolja az infókat, hogy a végére a főszereplővel együtt álljon össze nekünk is a történet. A skandináv vonalat a szereplők szét/lecsúszott élete és az tanulság jelenti, hogy a világon mindenki - tűnjön akármilyen normálisnak is - veszélyes pszichopata gyilkos, de legalábbis olyasvalaki, akit érdemes mérföldekre elkerülni és hogy csak akkor élhetünk biztonságban, ha egy lakatlan szigetre költözünk.
Kinek ajánlom? A skandináv krimik kedvelőinek valószínűleg be fog jönni és szerintem pszichológia szakos egyetemi hallgatóknak kötelező olvasmánnyá kéne tenni. Ugyanakkor nagyon „nehéz” könyv, mivel olyan kellemetlen témákat boncolgat, mint a családon belüli erőszak, lelki terror, alkoholizmus, feldolgozatlan lelki traumák és a végtelen kétségbeesés érzése. Ennek a könyvnek egyetlen vidám mozzanata sincs és nincsen olyan szereplő sem, akit kedvelhetnénk. Emiatt aztán egy váratlan fordulatokban gazdag, nagyon jól felépített, de végtelenül depresszív olvasási élményt jelent és csak azoknak ajánlom, akik lelkileg rendben vannak annyira, hogy ne akarják felvágni az ereiket attól a határtalan kétségbeeséstől és magánytól, ami a könyv lapjairól árad.
