„Olyan hősnőt fogok kreálni, akit rajtam kívül senki nem szeret” - írta Jane Austen az Emma tervei kapcsán és bár ez tökéletesen sikerült is neki, a könyv mégis egy hálás és pozitív olvasmány.

Miről szól? Emma Woodhouse 21 éves és gazdag apja birtokán él, aminek köszönhetően ő a környék leggazdagabb és legelőkelőbb nője. A 19. századi vidéki angol élet hátulütője, hogy a gazdag és előkelő embereknek nem nagyon van hasonlóan gazdag és előkelő társasága, így Emma is kénytelen beérni 1-2 megfelelő ismerőssel, maradék szabadidejében pedig a környék szegényeivel jótékonykodik - eközben lenézi őket, csak mert megteheti. További szórakozása, hogy mások szerelmi életébe kavar bele - szintén csak mert megteheti. Tanácsai, mesterkedései kivétel nélkül rosszak, mert sem empátia, sem józan ész nincs benne annyi, hogy belássa mások szerelmi életét nem bölcs akaratuk ellenére igazgatni. Emiatt szinte várjuk, hogy Emma felsüljön vagy hogy valaki végre helyre tegye, ami végül meg is történik.

Vélemény: Jane Austen végtelenül ironikus, néha szarkasztikus megnyilvánulásai a többi könyvben csak helyenként jelennek meg, míg az Emmát teljesen végigkísérik, mert hogy ebben a történetben a szép és jólelkű főszereplő olyan szinten idegesítő, hogy inkább a buta és beképzelt karakterekkel szimpatizálhatunk. Emmát ugyanis tényleg nem nagyon lehet szeretni, legfeljebb a végén, mikor rájön, hogy micsoda beképzelt liba volt és azon kezd gondolkodni, hogy a környezete miért is viseli el. (Nyilván mert gazdag vagy épp családtag és emiatt nem lehet lerázni).

Emma tehát nem a tipikus Austen hősnő, aki átmegy némi jellemfejlődésen, hogy a boldogságot (értsd férjet) megtalálja, hanem egy elkényeztetett és öntelt nő, aki érzelmileg beragadt valahol a 16. életéve környékén. Viszont azért van a környezete - tényleg felnőtt emberek - akik bár látják a rossz tulajdonságait, azt is tudják, hogy Emma kedves és jóindulatú. Amúgy más Jane Austen könyvekhez hasonlóan itt is a mellékszereplők jelentik a könyv igazi erősségét (külön köszönet Mr. És Mrs. Eltonnak, mint az emberei ostobaság megtestesítőinek).

Vélemény: Ha valaki csak (valamelyik) filmből ismeri a történetet, megértem ha nem akarja elolvasni, és bár a Gwyneth Paltrow féle film nagyon jól visszaadja a könyv történéseit, hangulatát és karaktereit, pont a főszereplő nem autentikus, ezzel lehúzva a többiek teljesítményét és magát a filmet is. Ennek ellenére szerintem azért érdemes egy esélyt adni a könyvnek. Nagy különbség ugyanis, hogy míg a filmben a szereplők, a történet komolyan veszi magát, addig a könyvből dől az önirónia és ha kiélvezzük az egyébként színes és életszerű karaktereket, bőven megéri a ráfordított idő.

Kinek ajánlom: bárkinek, akinek van affinitása a romantikus könyvekhez, de főleg azoknak, akiknek van szeme és esze a romantikus történetvezetésen túlnézve az austen-i iróniára.