Miről szól? A fülszöveg szerint becsapott nők fognak össze, hogy megbüntessék hűtlen férjeiket és bosszút álljanak minden rajtuk esett sérelmen. Mivel Nemere „női regényeitől” sikítófrászt kapok, ezért voltak fenntartásaim, de a kíváncsiság, hogy egy ilyen alapötletből mi (újat) lehet kihozni, végül győzött. Nos a történet - hála a jó égnek - kicsit komplikáltabb, mint megcsalt negyvenes nők bosszúhadjárata.
Sándor Géza, egy viszonylag gazdag budai építési vállalkozó előzetesben ül és éppen arra készül, hogy felkösse magát. Szó szerint. Pár hete egy vita alkalmával elismerte feleségének Fruzsinának, hogy szeretője volt, mire élete párja a sablonos „ezt megkeserülöd” és az „elválok tőled, mindenedből kiforgatlak” helyett a címben szereplő „Naponta fogsz meghalni” ígéretet tette. Fruzsina, a jégkirálynő a megvalósításhoz felhergelte három barátnőjét, akik hozzá hasonlóan utálják és megvetik gazdag férjeiket, de mivel belőlük élnek, eszük ágában sincs elválni. A négy nő pár hét alatt anyagilag és emberileg is teljesen tönkreteszi Fruzsina férjét, aki mindenre gondol, csak arra nem, hogy életében minden szerencsétlenség okozója bosszúszomjas felesége. Mire kezd neki derengeni a történet, már nem tehet semmit, a börtönből nehezen tudja igazát bizonygatni.
Az események párhuzamosan futnak a múltban és a jelenben, azaz a háttértörténettel felépítésével egyidőben tudjuk nyomon követni a Gézával szembeni nyomozás alakulását.
Vélemény: Zseniális (!) No nem az alapötlet, hanem a történet felépítése. Lássuk be, a megcsalt nő bosszút esküszik sztori nem túl eredeti, sőt William Congreve óta azt is tudjuk, hogy „A pokol haragja semmi a megbántott nő dühéhez képest”. Azonban már maga a történet is jóval bonyolultabb ennél, emellett az, hogy mindez a mai Magyarországon játszódik, abszolút hitelessé teszi az eseményeket. Mert hogy félelmetesen valós szereplőket látunk, olyannyira, hogy rögtön érthetővé válik a könyv eleji „minden csak kitaláció, úgyhogy senki ne akarjon magára ismerni és perelni” figyelmeztetés.
A szegény megcsalt, de a megbántottságát erőforrásként felhasználó nő kliséje helyett ugyanis egy kegyetlen és végtelenül ellenszenves nőt látunk, aki bár élvezi a férje munkájának gyümölcsét, mégis pokollá teszi annak életét. Ugyanígy a feleségét elhanyagoló, majd megcsaló tajparaszt rózsadombi vállalkozó kliséje helyett egy egyszerű, a munkájába menekülő, de a családjával szemben sok hibát elkövető - így annyira már nem is sajnálható - férfi alakja bontakozik ki.
Sem Gézáékról, sem az elkényeztetett, lenézett férjeikből élő, tőlük azonban szabadulni vágyó nőkről nem tudunk meg sokat, csak apróbb részletek derülnek ki abból, hogy miért váltak olyanná, amilyennek megismerjük őket. Készen kapunk egy csomó sértettségtől meg frusztrációktól sistergő férfi és női karaktert, akik első ránézésre nem egy vérprofi krimibe valók. Ezért is tűnik kezdetben picit komikusnak, amikor a négy negyvenes, a férje által megteremtett jólétbe foggal-körömmel kapaszkodó és ennek okán az önsajnálat posványában dagonyázó nő diétás limonádé felett magát a görög mitológia bosszúálló istennőinek kikiáltva vendettát hirdet személyes malacperselye ellen. Ugyanakkor mivel a történet kezdetén Géza már előzetesben ül, tudhatjuk, hogy ezek az első ránézésre teljesen életképtelen nők nem csak komolyan gondolják a dolgot, de tényleg elhiszik magukról, hogy igazságot szolgáltató istennők.
A legütősebb azonban mégsem önmagában a bosszú folyamata, hanem hogy papíron élő figurák helyett mennyire hús-vér karaktereket kapunk. Ahogy az életben, itt sincsenek egyértelműen jók vagy rosszak, csak olyanok, akikhez hasonlót mindenki ismer és akikhez emiatt - pozitívan vagy negatívan, de - lehet kapcsolódni. Viszont pont emiatt az életszerűség miatt elgondolkodtató és ijesztő szembesülni azzal, hogy akár egy idegen, akár az, akivel együtt élünk milyen gyorsan és egyszerűen tönkre tehet. Félelmetes belegondolni, hogy hány olyan ember van, aki látszólag boldog és odaadó partner, barát, üzlettárs, miközben nem csak boldogtalan, de olyannyira elviselhetetlen kapcsolatban él, hogy a másik halálát kívánja. Hiába tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik például még a saját gyerekeik jólétére sincsenek tekintettel, ilyen töményen szembesülni ezzel, nem kellemes - még akkor sem, ha a történet számos pozitív emberi értékeket is megvillant.
Mindezek miatt a Naponta fogsz meghalni nem csak egy fordulatos és szórakoztató krimi, de egy nagyon is elgondolkodtató történet az emberi kapcsolatok fontosságáról és minőségéről.
Kinek ajánlom? Elsőre női regénynek tűnhet, de nem az, sőt, nagyon is férfi szemszögből meséli el a történéseket. A karakterek is elég összetettek ahhoz, hogy mindenki megtalálja benne a neki szimpatikusat és ezáltal saját kedvére formálja a könyv mondanivalóját (az én kedvencem egyértelműen Viktor, a ronda nyomozó). Ezek miatt mindenkiek tudom ajánlani, bár aki most tervez férjhez menni, illetve nősülni, az tegyen egy szívességet magának és keressen másik könyvet (csak ne ennek a folytatásait).
Kiadó: Atlantic Press Kiadó, 2008
